A rugalmas vezetőképesség magja a szerkezeti tervezésben rejlik.Rézfonott huzalpuha, oxigénmentes rézhuzal több száz vagy akár ezer rendkívül finom szálából van szőve. Ez a szerkezet úgy működik, mint számtalan apró rugó, amely összhangban működik. Amikor külső hajlító vagy nyújtó erőknek van kitéve, a feszültség nagyszámú rézszálon oszlik el, amelyek mindegyike csak minimális deformációt szenved, ezáltal elkerülhető a teljes szerkezet maradandó károsodása. Hajlítási sugara jóval kisebb lehet, mint az azonos keresztmetszetű tömör vezetőké, éppen ezért széles körben használják olyan alkalmazásokban, mint az elosztószekrények, transzformátorcsatlakozások, mobil eszközök tápkábelei.
A rugalmasságnak azonban ára van. A többszálú fonott szerkezet azt jelenti, hogy a vezetőben számos mikroszkopikus rés van, ami bizonyos mértékig befolyásolja a hőelvezetés hatékonyságát. A nagyfrekvenciás váltóáramú alkalmazásoknál a skin-effektus hatására az áram jobban koncentrálódik az egyes rézszálak felületére, ami potenciális eltérésekhez vezet a tényleges áramhordozó kapacitás és az elméleti értékek között. Ezért a rugalmasság hangsúlyozása mellett pontos leértékelési számításokat kell végezni az áramhordozó kapacitásra az áram típusa, frekvencia és környezeti hőmérséklet alapján. Ennek figyelmen kívül hagyása azt jelentheti, hogy a rugalmasság érdekében fel kell áldozni a hosszú távú működési stabilitást.
Az igazi megbízhatóság a dinamikus és statikus állapotok közötti átmenetben tükröződik. Kiváló minőségűrézfonott huzalalacsony és stabil érintkezési ellenállást kell fenntartania ismételt mozgás után is. Ez megköveteli, hogy a rézszálak ne csak puhák legyenek, hanem nagy kifáradási szilárdsággal is rendelkezzenek, és a felületi bevonatnak (például ónozásnak) a jó alakíthatósággal kell párosulnia az oxidációval szembeni ellenállással. Amikor a berendezés működése során keletkező tartós rezgések elnyelésére használják, a rögzítési módszer mindkét végén kritikusabb, mint maga a huzal – egy merev, jó minőségű krimpelés vagy hegesztés képezi a rugalmas szegmens hatékony működésének alapját.
A közkeletű tévhitekkel ellentétben a túlzott lágyságra való törekvés néha kontraproduktív lehet. Azoknál a híd típusú csatlakozásoknál, amelyeknek bizonyos mechanikai feszültséget el kell viselniük, a megfelelő fonatsűrűségű és szakítószilárdságú modellek alkalmasabbak. A kiválasztásnál elengedhetetlen annak tisztázása, hogy az elsődleges követelmény a "gyakori hajlítás" vagy az "elmozdulás kompenzálása", mivel ez a két követelmény a termék szerkezeti paramétereiben apró, de mégis lényeges különbségeket rejt magában.
